Ki a Tatros vizét issza...

...vágyik, bizony! Szerdán érkeztünk meg majdnem egyhetes erdélyi, csíkföldi kirándulásunkról. De csak a lábam jött haza teljesen, a fejem, a szívem még félúton.
A gyimesfelsőlokiaknál vendégeskedtünk, a környéken kirándultunk, s töltekeztünk jó szóval, muzsikával, friss levegővel. Az ottani táj, mint eleven tankönyv hozott a lábunk elé itthon csak sziklakertben, féltve nevelgetett virágokat. Hegyek-völgyek végtelennek tűnő láncát, olyan tág látóhatárt, hogy nem érezni a korlátokat, csak a magunk igen apró voltát.
Na, úgyse tudom elmondani, legközelebb gyertek ti is!